A Támop 3.1.7. pályázat keretében vettem részt 2012. 06. 25 és 27. között a “Felkészítés a mentorálás mesterségére” című továbbképzésen.
Ezen a képzésen úgy érzem sokat tanultam, hiszen a tanfolyamvezető, Vasné Dömötör Rozália (a Hunniareg Pedagógiai Intézet főigazgatója) lenyűgöző egyéniségével közelebb hozott a pedagógia szélesebb körű megismeréséhez, alkalmazásához. Rádöbbentett arra, hogy az oktatás folyamatában nemcsak az ismeretátadás a lényeg, hanem az attitűd is, az oktatáshoz és a tanulókhoz való hozzáállás is. Természetesen a pedagógus alapvető feladata, hogy ismerje és értelmezni tudja az emberről szóló legfontosabb tudományos eredményeket, tényezőket. Ismerje azokat a főbb módszereket, amelyekkel megismerheti a gyerekek sajátosságait és szükségleteit. Az attitűd tekintetében egy pedagógus esetében fontos, hogy elfogadja az emberrel kapcsolatos értelmezések sokszínűségét; más szakemberek, laikusok eltérő felfogását. Minden egyes tanulóra, mint önmagában értékes és értékeket hordozó személyre tekint, törekszik felfedezni minden tanulóban saját értékeit, és igyekszik megérteni egyéni világukat. Próbálok erre törekedni saját tanítási tapasztalatom során, ami úgy gondolom sokszor nehezen megvalósítható, hiszen sok tanítványunk van és a csupán gyerekekre fordítható időből pedig egyre kevesebb. Továbbá, Rozsó megértette velünk azt, hogy legalább olyan fontos a „Hogyan?” is. Vagyis, hogy a képességeket hogyan is fejlesszük, illetve hogyan adjuk át a gyerekeknek. Egy pedagógus esetében fontos az, hogy saját ember-és gyermekképét, nevelésfelfogását képes tudatosítani, s mások felé kommunikálni. Képes felismerni és értelmezni a jelenségek mögött rejlő tényezőket. Képes a tanulással kapcsolatos nehézségeket felismerni, s ennek megfelelően a tanulásban személyre szabott segítséget nyújtani. Úgy érzem ezen a területen is fejlesztenem kell magam, hiszen fontos, hogy felismerjük a tanulók nehézségeit, és ennek megfelelő segítséget nyújtsunk.
eTwinning@Olympics 